Vetélés- Veszteség feldolgozás
Kislányunk emlékére...Remélem segítséget nyújthat ez a kis bejegyzés, az elengedésben és a feldolgozásban olyan anyukáknak, akik sok más nőhöz hasonlóan, ilyen élethelyzetbe kerültek.
Én most itt arról a terhesség megszakításról fogok írni, amikor a magzat elhal vagy a magzat egészségi állapota összeegyeztethetetlen a méltó emberi élettel. Itt a az érzelmi hátterèt a dolognak borzalmasan nehéz felfogni és a benne lévőknek elfogadni. Hiszen ott a gyermeked a szíved alatt akire vágysz mégsem tehetsz érte semmit, azon kívül, hogy elfogadod és elengeded ezt a helyzetet.
Röviden a mi történetünk:
Szülőként mindenki a legjobbat szeretné a gyermekének, a legjobbat, amit csak képes adni és még annál is többet. A mi első angyalkánk, valamiért azt a feladatot kapta fent, hogy betegséggel küzdjön, a legkevesebb szenvedést és fájdalmat szerettem volna adni neki, így bár egyedül nem ment volna a döntés, de elengedtem. Az irónia, hogy ez egy olyan döntés, ami igazából nem is döntés... mert ő magától is elment ezután .... Mire a "szülés "napja bekövetkezett ő már fentről nézett le ránk...
A vetélés menete/ Terhesség megszakítás korházi körülményei:
- 1. Teljes labor kivizsgálás után, amennyiben nincs a kismamának / sajnos innentől már senki nem kezel kismama ként, holott én még az vagyok és az is akarok maradni, de ez már nem lehetséges.../ olyan egészségügyi panasza, ami ezt nem tehetné lehetővé, jóváhagyják az eljárást és felveszik a szülészetre.
- 2. A szülészeti osztályon késő délután, tágító pálcákat helyeznek fel a méhszáj tágulását előidézve vele. Ez a folyamat egy nőgyógyászati székben zajlik, nem kellemes, de nem is túlélhetetlen. Nekem sokat segített az a tény, hogy tudtam ezen rengeteg nő átesett már, és ők mind végig mentek ezen az úton.
- 3. Másnap reggel korán, elkísérnek a szülészetre. Ott egy ágy fogad és egy infúzió. Az infúzióban olyan hatóanyagokat kap a szervezet, ami a vajúdást idézi elő. Ez a folyamat, mint ahogy a természetes szülés során is, kiszámíthatatlan kinél, mennyi időt vesz igénybe. A fájások 8:30 körül kezdtek jelentkezni, a velem egy idős és hasonló helyzetű "ágytársam" szerencsésen 12:30 kor letudta ezt a szakaszt, én 15:30 kor. Ennek a szakasznak az a vége, hogy az erős alhasi görcsök és összehúzódások eredményeként kireped a burok és elfolyik a magzatvíz, majd távozik a magzat hüvelyi úton. Addigra olyan sokkos állapotban voltam, hogy felnézni se tudtam, de előtte egy nagyon kedves orvos megkérdezte szeretnék e elbúcsúzni a testétől. Hivatalosan ez nem kiadható. De a búcsúról és a gyászról később. Tehát egyértelműen leírva nem látod a magzatot kivéve, ha te magad látni akarod.
- 4. A szülés lezajlása után, egy új ágyra fektetnek, egy műtős áttol a műtőbe. Itt altatás következik, ezen idő alatt a tisztítási folyamatokat végzik el a méhen, eltávolítják a méhlepény és bent maradt szöveteket.
- 5. A korházi szobában ébredés, nekem ez este 6 volt.
- 6. Erős menstruációs vérzés 8-10 napig.
- 7. Pihenés, 3 hétig tilos a házas élet és az ülő fürdő.
- 8. Négy hét múlva kontrol.
- 9. Teljes felgyógyulás és 3-4 hónap múlva újra próbálkozni lehet a fogantatással.
A LEGNAGYOBB SZÜKSÉGEM A TÁMOGATÁSRA ÉS A CSALÁDOMRA VOLT.
Gyász és elengedés
Egy nagyon kedves barátom azt mondta nekem " Egy édesanyának annyi szíve van, ahány gyermeke megfogant" / Róna Tamás főrabbi /. Ez lett a kedvenc idézetem és úgy érzem már ez is marad, amíg élek.
Amikor megtudtam, hogy a kislányunknak nincs esélye nemhogy egészséges életre, de semmilyen életre akkor azt gondoltam nekem az egyik szívem örökre meghasadt. Majd a családom, pszichológus és bába segítségével sikerült rendeznem a gondolataim, egy kissé pozitívabb szemléletbe. Az élet nekünk csak 5 hónapot adott együtt, de mindig is a gyermekem lesz és én az anyukája. Egyszerűen neki ez járt a legkevesebb fájdalommal és nekem ezt el kell fogadnom mint, az anyukája, hiszen az a feladatom, hogy támogassam. Sokat segített, hogy meghallgattam más nők történetét, volt hasonló és volt ennél rosszabb is. Úgy éreztem ezektől, hogy a sors nem csak velem babrál ki, hanem mással is megesik, és sajnos ez egy átlagosabb esemény, mint ahogyan én elsőre hittem. Az élet nem mindig érthető vagy elfogadható. Nekünk mégis, ezekben a helyzetekben is hinni kell, hogy van benne ok és értelem miért történnek ilyen szörnyűségek.
Remélem segíteni tudtam ezzel a történettel ~Szeretettel Bianka és Laura🤍 2022.Június
