Vetélés- Veszteség feldolgozás

Kislányunk emlékére...Remélem segítséget nyújthat ez a kis bejegyzés, az elengedésben és a feldolgozásban olyan anyukáknak, akik sok más nőhöz hasonlóan, ilyen élethelyzetbe kerültek.

Én most itt arról a terhesség megszakításról fogok írni, amikor a magzat elhal vagy a magzat egészségi állapota összeegyeztethetetlen a méltó emberi élettel. Itt a az érzelmi hátterèt a dolognak borzalmasan nehéz felfogni és a benne lévőknek elfogadni. Hiszen ott a gyermeked a szíved alatt akire vágysz mégsem tehetsz érte semmit, azon kívül, hogy elfogadod és elengeded ezt a helyzetet.

Röviden a mi történetünk:

 A 20 hetes genetikai ultrahangon cisztákat találtak a kislányunk bal tüdejében, melynek kiterjedése akkora volt, hogy a szívét áttolta a jobb oldalra. Én ekkor már minden nap éreztem, hogy rugdos és velem van. Sőt felfigyeltem, arra is ha több hangot hall a családunkból akkor aktívabb, a tévé vagy zene nem váltotta ki ugyan ezt. Úgy gondolom, tudta hogy most sok ember veszi körül aki szereti és ezért olyankor mozgékonyabb volt. A diagnózis hivatalos neve CPAM ( congenitalis pulmonalis malformatio ), nem csak cisztákat jelent ez a betegség, hanem a tüdőszövet fejlődési rendelleneségét is. Egyébként 30 000 terhességből egyszer fordul ez elő, nem genetikai jellegű, a malformáció megjelenésének az oka ismeretlen, de szakforrások azt állítják, nincs köze ahhoz amit a kismama tesz a terhesség alatt. Mellesleg én egészséges életet élek, terhesvitaminokat szedtem és 27 éves vagyok. A CPAM kiterjedése a mi kislányunknak a teljes bal tüdő szövet állományát érintette, feltehetőleg működésképtelen lett volna a születése után. Itt egy olyan hét következett ahol, megjártuk azokat a helyeket, ahol Magyarországon ismerik ezt a kórképet és a kezelését, olvastuk a lehetséges kimeneteleket, de mind hiába. A genetikus felvilágosított minket, hogy bár van az interneten 2-3 eset, ahol sikeresen megműtötték a születése után a kisbabát (mely műtét során eltávolítják a működésképtelen tüdő lebenyt vagy lebenyeket) ez nem minden mértékű cisztás elváltozásnál lehetséges. A mi esetünkben nagy volt a kockázata, hogy a születésig sem bírja ki, mert a szív nyomás alá került, ha túl is élné a szülést valószínűleg agykárosodást szenvedne a szívet ért nyomás által okozott vérkeringés zavar miatt. És arra sincs semmi garancia, hogy az újszülöttkori műtétet, túléli vagy sikeres lesz, illetve hogy az elnyomott jobb oldali tüdő képes lenne ellátni oxigénnel az egész szervezetét... Egy év se lett volna elég, hogy ezt elfogadjam és feldolgozzam, de nekünk csak egy hetünk volt erre. A magzatot a terhesség 24. hetéig lehet "elengedni" ... Ami első terhességem lévén, fogalmam sem volt mit jelent.

Szülőként mindenki a legjobbat szeretné a gyermekének, a legjobbat, amit csak képes adni és még annál is többet. A mi első angyalkánk, valamiért azt a feladatot kapta fent, hogy betegséggel küzdjön, a legkevesebb szenvedést és fájdalmat szerettem volna adni neki, így bár egyedül nem ment volna a döntés, de elengedtem. Az irónia, hogy ez egy olyan döntés, ami igazából nem is döntés... mert ő magától is elment ezután .... Mire a "szülés "napja bekövetkezett ő már fentről nézett le ránk...

 

A vetélés menete/ Terhesség megszakítás korházi körülményei: 

Aki azt hiszi, hogy ez egy altatásban történt műtét, annak igaza is van meg nem is. A vetélés menete függ a terhesség előrehaladottságától. A terhességmegszakítás során a vajúdás fázisait sajnálatos módon és a hüvelyi szülést át kell élni.

Az események időrendben:

  • 1. Teljes labor kivizsgálás után, amennyiben nincs a kismamának / sajnos innentől már senki nem kezel kismama ként, holott én még az vagyok és az is akarok maradni, de ez már nem lehetséges.../ olyan egészségügyi panasza, ami ezt nem tehetné lehetővé, jóváhagyják az eljárást és felveszik a szülészetre.
  • 2. A szülészeti osztályon késő délután, tágító pálcákat helyeznek fel a méhszáj tágulását előidézve vele. Ez a folyamat egy nőgyógyászati székben zajlik, nem kellemes, de nem is túlélhetetlen. Nekem sokat segített az a tény, hogy tudtam ezen rengeteg nő átesett már, és ők mind végig mentek ezen az úton.
  • 3. Másnap reggel korán, elkísérnek a szülészetre. Ott egy ágy fogad és egy infúzió. Az infúzióban olyan hatóanyagokat kap a szervezet, ami a vajúdást idézi elő. Ez a folyamat, mint ahogy a természetes szülés során is, kiszámíthatatlan kinél, mennyi időt vesz igénybe. A fájások 8:30 körül kezdtek jelentkezni, a velem egy idős és hasonló helyzetű "ágytársam" szerencsésen 12:30 kor letudta ezt a szakaszt, én 15:30 kor. Ennek a szakasznak az a vége, hogy az erős alhasi görcsök és összehúzódások eredményeként kireped a burok és elfolyik a magzatvíz, majd távozik a magzat hüvelyi úton. Addigra olyan sokkos állapotban voltam, hogy felnézni se tudtam, de előtte egy nagyon kedves orvos megkérdezte szeretnék e elbúcsúzni a testétől. Hivatalosan ez nem kiadható. De a búcsúról és a gyászról később. Tehát egyértelműen leírva nem látod a magzatot kivéve, ha te magad látni akarod.
  • 4. A szülés lezajlása után, egy új ágyra fektetnek, egy műtős áttol a műtőbe. Itt altatás következik, ezen idő alatt a tisztítási folyamatokat végzik el a méhen, eltávolítják a méhlepény és bent maradt szöveteket.
  • 5. A korházi szobában ébredés, nekem ez este 6 volt.
  • 6. Erős menstruációs vérzés 8-10 napig.
  • 7. Pihenés, 3 hétig tilos a házas élet és az ülő fürdő.
  • 8. Négy hét múlva kontrol.
  • 9. Teljes felgyógyulás és 3-4 hónap múlva újra próbálkozni lehet a fogantatással.

Amire a korházban szükségem volt:
-Több féle igen vastag betét
-Francia vagy hagyományos bugyi
-Intim törlőkendő
-Antibakteriális törlőkendő ( én a wc fertőtlenítésére használtam)
-Zsebkendő (dobozos kihúzható )
-Törölköző, tisztálkodási szerek
-Cukros üdítő, aszalt gyümölcs, csoki, sós keksz
-Evőeszköz
-Saját magam megnyugtatására szolgáló eszközök : A búcsú levelem a kislányunkhoz, egy puha pléd itthonról, a baba takaró amit neki vettem, ipad , fülhallgató...

A LEGNAGYOBB SZÜKSÉGEM A TÁMOGATÁSRA ÉS A CSALÁDOMRA VOLT.

Gyász és elengedés

Egy nagyon kedves barátom azt mondta nekem " Egy édesanyának annyi szíve van, ahány gyermeke megfogant" / Róna Tamás főrabbi /. Ez lett a kedvenc idézetem és úgy érzem már ez is marad, amíg élek.

Amikor megtudtam, hogy a kislányunknak nincs esélye nemhogy egészséges életre, de semmilyen életre akkor azt gondoltam nekem az egyik szívem örökre meghasadt. Majd a családom, pszichológus és bába segítségével sikerült rendeznem a gondolataim, egy kissé pozitívabb szemléletbe. Az élet nekünk csak 5 hónapot adott együtt, de mindig is a gyermekem lesz és én az anyukája. Egyszerűen neki ez járt a legkevesebb fájdalommal és nekem ezt el kell fogadnom mint, az anyukája, hiszen az a feladatom, hogy támogassam. Sokat segített, hogy meghallgattam más nők történetét, volt hasonló és volt ennél rosszabb is. Úgy éreztem ezektől, hogy a sors nem csak velem babrál ki, hanem mással is megesik, és sajnos ez egy átlagosabb esemény, mint ahogyan én elsőre hittem. Az élet nem mindig érthető vagy elfogadható. Nekünk mégis, ezekben a helyzetekben is hinni kell, hogy van benne ok és értelem miért történnek ilyen szörnyűségek.

A bába nagyon kedvesen elmondta mire készüljek, és arra is felhívta a figyelmem, hogy elkell búcsúznom mire a korházba érek.
Így minden erőm össze szedve, bementem a babaszobába körül néztem, addigra már annyit sírtam, hogy nem is emlékszem épp szárazak vagy nedvesek voltak-e a szemeim. Leültem az ágyunkba és a baba naplójába megírtam a levelem, beletettem a már előhívott képeket, amin pocakom van és nagyon- nagyon boldog kismama arcom. Nyilván ezután is szomorú voltam és vagyok is, elkap a sírás napközben és ez teljesen normális, de akkor én ott megértettem, hogy ő nincs már... már nem rugdosott és már nem éreztem őt. Azt tudom tanácsolni, ha ilyen történik veled, ne okold magad vagy ne keresd az okát "miért pont veled?" történik ez meg ... nincs oka! Ez a csöpp lélek ezzel a feladattal született le és ő azért választott téged mert már akkor tudta, hogy elég erős leszel ehhez a feladathoz. És ő majd fentről segít téged, a jövőbeni kisbabád egészséges megszületésében. Engedd meg magadnak a szomorúságot, de ne veszítsd el a pozitív gondolatokat. Ha sírni kell sírj, de utána tedd hozzá "most már minden jobb lesz, és csak jó dolgok történek velem", és hidd el így is lesz! Nekünk és sok más nőnek, aki ilyen helyzetbe került, sok szempontból jóval nehezebb a szülés és a vajúdás, hiszen utána nem egy boldog kisbabával a kezében tér haza... hanem tele reménnyel a jövőbeni kisbabáját illetően.

Kérlek kérj segítséget a környezetedtől, bábától vagy pszichológustól és ne fordulj magadba.
Én szerencsés vagyok hogy a párom és édes anyám ilyen mértékben mellettem álltak és támogattak, nélkülük nem tudom hol lennék.

Remélem segíteni tudtam ezzel a történettel ~Szeretettel Bianka és Laura🤍            2022.Június